Októberben folyamatosan érkeznek a szabadgyökerű gyümölcsfák, és bogyós gyümölcsök a Silvanus kertészetbe!
Kínálatunkban:
ŐSZIBARACK
Suncrest
Redhaven
Early Redhaven
Champion
Michelini
Mariska
Andósa
Vénus
Flavortop
KÖRTE
Packhams Triumph
Piros Vilmos
Vilmos
Bosc Kobak/Alexander
ALMA
Idared
Jonatán M. 41
Granny Smith
SZILVA
Cacanska lepotica
Cacanska rodna
Cacanska rana
Bluefre
Stanley
Debreceni muskotály
NASPOLYA
Nottingham
KAJSZI
Gönci magyar kajszi
Bergeron
Rózsakajszi
CSERESZNYE
Germersdorfi 3
Linda
Stella
Szomolyai fekete
MEGGY
Meteor korai
Pándy 279
Érdi bőtermő
Kántorjánosi 3.
Érdi nagygyümölcsű
MANDULA
Tétényi bőtermő
Tétényi kedvenc
DIÓ
Alsószentiváni 117
Milotai 10
Lara
A szabadgyökerű gyümölcsfák ültetése és gondozása – Professzionális útmutató
A szabadgyökerű gyümölcsfák kiváló választást jelentenek mind a hobbikertészek, mind a profik számára, kedvező ár-érték arányuk alapján.
Fontos azonban, hogy a telepítés a megfelelő időben, precíz szakmai technikával és a biológiai igények figyelembevételével történjen.
1. Az ültetés ideális időpontja
A szabadgyökerű gyümölcsfák kizárólag a növény vegetációs nyugalmi időszakában ültethetők, amikor a nedvkeringés lelassult, és nincsenek lombfelületek, amelyek párologtatnának.
- Őszi ültetés (Főidőszak): A lombhullástól (október közepe-vége) a tartós talajmenti fagyok beálltáig tart. Szakmailag ez a legkedvezőbb időpont. A talaj télen is megőrzi a mélyebb rétegek melegét, így a fa már a fagyos hónapok alatt megkezdi a hajszálgyökerek (szívógyökerek) fejlesztését. Tavasszal így a növény kész gyökérzettel indul fejlődésnek.
- Tavaszi ültetés: A talaj kiengedésétől a rügypattanásig (március elejétől április végéig) tart. Akkor javasolt, ha fagyérzékenyebb fajokról (pl. kajszibarack, őszibarack, mandula) van szó, vagy ha a téli vadkár kockázata az adott területen túl magas.
2. Szakszerű előkészítés
Az ültetés előtti felkészítés döntő a megeredés szempontjából.
- A gyökérzet frissítése (Gyökérmetszés): Éles, fertőtlenített metszőollóval vágjuk vissza a sérült, megtört vagy elhalt gyökérrészeket az egészséges, fehér szövetig. A vastagabb főgyökereket csupán minimálisan (1–2 cm-es visszavágással) frissítsük fel, hogy stimuláljuk a sejtosztódást és az új gyökérágak képződését. A dús hajszálgyökereket hagyjuk épen!
- Felszivatás: Ültetés előtt a gyökérzetet legalább 12–24 órára állítsuk tiszta vízbe, hogy a szövetei teljesen feltöltődjenek nedvességgel.
- Pépesítés/Iszapolás: Régi, de rendkívül hatékony módszer a gyökerek bemártása agyag, friss marhatrágya és víz sűrű keverékébe. Ez a védőréteg elzárja a mikrosebeket a kórokozóktól, és közvetlen kapcsolatot biztosít a talajszemcsékkel.
3. Az ültetés lépésről lépésre (A technológia)
A gödör előkészítése
Ássunk egy legalább 80×80×80 cm-es, vagy a gyökérzet kiterjedésénél kétszer nagyobb ültetőgödröt. A kiásott földet különítsük el: a felső, tápanyagban gazdag termőréteget (humuszt) az egyik, az alsóbb, altalaji réteget a másik oldalra gyűjtsük. A gödör alját és oldalait ásóval lazítsuk fel, hogy a növekvő gyökerek könnyen utat törhessenek maguknak.
Tápanyag-utánpótlás és talajcsere
A gödör aljára helyezzünk 10–15 kg érett komposztot vagy érett szerves trágyát. Fontos szakmai szabály: a trágyára mindig terítsünk 10-15 cm-es tiszta földréteget a felső humuszos rétegből! A növény gyökérzete soha nem érintkezhet közvetlenül a tiszta trágyával, mert az leperzselheti a fiatal gyökereket.
A csemete elhelyezése és az oltási hely magassága
Helyezzük a fát a gödörbe. A legfontosabb technológiai lépés a mélység beállítása: az oltás helyének (a törzs alsó részén található jellegzetes megvastagodásnak) mindig a végleges talajszint felett kell maradnia 3–5 cm-rel. Ha az oltás a föld alá kerül, a nemes rész saját gyökeret növeszthet („legyökeresedik”), és elveszítheti az alany által biztosított előnyös tulajdonságokat (pl. törpésítő hatás, betegség-ellenállóság).
Tömörítés
Kezdjük el visszatölteni a fenti, humuszos földet a gyökerek közé. Közben óvatosan mozgassuk meg a fát függőlegesen fel-le, hogy a föld teljesen kitöltse a gyökérágak közötti réseket. A földet rétegenként, lábbal enyhén (belülről kifelé haladva) tömörítsük, ügyelve arra, hogy ne szakítsuk le a gyökereket.
Beiszapolás és mulcsozás
Az ültetést követően alakítsunk ki egy földtányért (öntözőperemet) a törzs körül, és végezzünk bőséges, 20–30 literes beiszapoló öntözést. Ez nemcsak a vízpótlást szolgálja, hanem kimossa a maradék levegőbuborékokat is a gyökérzet mellől. Az öntözés után a talajfelszínt érdemes 5–8 cm vastagon fakéreggel, faforgáccsal vagy szalmával mulcsozni, ami megőrzi a talaj nedvességét és gátolja a gyomok kelését.
4. Gondozás az első évben
- Karózás: A fiatal suhángok vagy koronás oltványok szélérzékenyek. Az ültetéssel egy időben üssünk le egy stabil támkarót a fa uralkodó szélirány felőli oldalára. A törzset nyolcas alakú, rugalmas vagy laza kötözéssel rögzítsük a karóhoz, ügyelve arra, hogy a zsineg ne vágjon be a növekedő kéregbe.
- Rendszeres vízellátás: Az első évben a fa még nem rendelkezik kiterjedt gyökérzettel. Száraz tavaszi és nyári időszakokban hetente legalább egyszer-kétszer szükséges a nagy adagú (nem felületi, hanem mélyre ható) öntözés.
- Vadvédelem: Őszi telepítés esetén a törzset vegyük körbe műanyag törzsvédő hálóval (vadvédelmi spirállal) a nyulak, őzek rágáskárának megelőzése érdekében.
- Tavaszi visszametszés (Koronaalakítás): Akár ősszel, akár tavasszal ültettünk, kora tavasszal elengedhetetlen a suháng visszavágása vagy a koronás fa ágainak egyensúlyi metszése (általában 1/3-2/3 arányú visszavágás). Ez állítja helyre a kitermelés során megkurtított gyökérzet és a föld feletti rész közötti biológiai egyensúlyt.
